|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 20 találat | lapozás: 1-20 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Lukács Mária 1995. április 18.A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumnak 1995 első negyedévében 600 látogatója volt. Lukács Mária igazgatónő egy éve került a múzeumhoz, elmondta, hogy több időszakos kiállítást terveznek, megalakították a Múzeumbarátok Körét, akiket bevonnak a gyűjtőmunkába. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 18./1999. június 14.Gyergyószárhegyen április 23-25 között szakmai tanácskozást tartottak a helybeli Lázár kastélyról, Erdély s egyben Európa legkeletibb reneszánsz műemlék épületéről. Hargita megye önkormányzata a kastélyt reprezentatív művelődési központtá óhajtja fejleszteni. A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy a szárhegyi képzőművészeti gyűjtemény az erdélyi kortárs művészet teljes keresztmetszetét nyújtja. - A készülő román-magyar műemlékvédelmi megállapodás része a szárhegyi kastély helyreállítása. Ezúton komoly pénzösszegekre lehet számítani. Lehetőleg községen belüli ingatlan(ok) megszerzésével kell a kastély terhelésén csökkenteni. - A homlokzat nagyon alapos festőrestaurálási munkát igényel. Ennek előkészítését Maszelka János festőrestaurátor végzi el. - A tervezői feladatok irányítását Máthé Zoltán vállalta fel azzal a feltétellel, hogy megfelelő segítséget kap. Erre Samu Viktória, Tóth Ibolya és Szekér György vállalkozott. A konferencián a magyarországi szakembereken kívül részt vett, többek között Kovács András - Babes-Bolyai Tudományegyetem, Pál-Antal Sándor - Állami Levéltár, Marosvásárhely, Csortán Ferenc - Művelődési Minisztérium, Bukarest, Mihály Zita - Hargita Megye Műemlékvédelmi felügyelője, Lukács Mária - Tarisznyás Márton Múzeum, Szabó András - Csíki Székely Múzeum, Kolumbán Gábor - Hargita Megye Közgyűlésének elnöke, Túros Endre - Hargita Megye Közgyűlése Kulturális Szakbizottságának elnöke, Papp Kincses Emese - Hargita Megye Közgyűlése Kulturális Szakbizottságának titkára, Zöld Lajos - gyergyószárhegyi táboralapító. /Mi lesz veled, szárhegyi kastély? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./1999. szeptember 9.Szept. 4-én szimpóziumot rendezett a Tarisznyás Márton Múzeum Gyergyószentmiklóson Műtárgyrestaurálás Hargita megyében címmel. Pál Árpád polgármester köszöntő beszéde után Lukács Mária, a múzeum igazgatónője röviden beszámolt az egri Dobó István Múzeum szakemberei segítségnyújtásáról, amely révén a gyergyói múzeum teljes anyagát sikerült fertőtleníteni. Ehhez anyagi támogatást az Illyés Alapítvány nyújtott. Benedek Éva, a csíkszeredai múzeum restaurátora az 1985-ben a csíksomlyói Ferenc-rendi kolostor falából előkerült középkori kódexek restaurálási munkálatairól beszélt: a kódexekből 77-et gyönyörűen restauráltak Bukarestben, 33-at menthetetlennek nyilvánítottak, míg 15-öt még restaurálhatónak. Bakayné Perjés Judit előadásában kitért arra, hogy a 33 menthetetlennek nyilvánított könyvet a Széchényi Könyvtár szakembere menthetőnek tartotta, de nem sikerült államközi egyezménnyel sem átvinni azokat Budapestre. Kovács Petronella /Budapest/, a restaurátor szak tanára diákcsoportjával restaurálta a székelyudvarhelyi múzeum céhládáit, majd festett bútorait. A szimpóziummal párhuzamosan kiállítás nyílt a Hargita megyében az elmúlt években restaurált tárgyakból. /Gál Éva Emese: Műtárgyrestaurálás Hargita megyében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 9./2000. augusztus 21.Az utóbbi két hónapban általános belső felújítási munkálatok miatt zárva tartott a Tarisznyás Márton Múzeum Gyergyószentmiklóson. Külön teremben van egy teljesen új tárlat, amely a várossá vált Gyergyószentmiklóst mutatja be a századfordulótól a II. világháborúig fényképekben, illetve korabeli bútorok és használati tárgyak révén. A következő teremben a medence népviseletei láthatóak, majd berendezett századfordulós népi konyha és szoba tekinthető meg, ami szintén új anyag, tájékoztatott Lukács Mária igazgatónő. A felújított múzeum augusztus 17-én megnyitotta kapuit a látogatók előtt. /Gál Éva Emese: Megújult múzeum. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 21./2000. október 26.Okt. 20-án a múzeum alapítójára, Tarisznyás Márton néprajzkutatóra emlékeztek Gyergyószentmiklóson, halálának 20. évfordulója alkalmából. A nevét viselő múzeumban Lukács Mária igazgatónő méltatta munkásságát. A résztvevők átvonultak az örmény katolikus temetőbe, ahol közös imával helyezték el a kegyelet koszorúját a néprajzkutató sírjánál. A megemlékezés a Tarisznyás Márton lakóháznál folytatódott, melynek falán most emléktáblát helyeztek el. /Tarisznyás Márton emlékezete. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 26./2001. szeptember 21.Szept. 5-7-e között tartották a XIX. Természettudományi Konferenciát a Kárpát medence muzeológusai Szegeden, amelyen Romániából aradi, nagyváradi, enyedi, szebeni, székelyudvarhelyi és gyergyószentmiklósi múzeumok képviselői vettek részt, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeumból Lukács Mária, Zöld Kémenes Kinga és Sándor Lehel. Az előadások és megbeszélések hozadékán túl a találkozó a múzeumok és múzeumi szakemberek kapcsolattartásában is fontos szerepet játszott. /Természettudományi Konferencia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 21./2002. április 21.A Hargita Megyei Kulturális Központ szervezett tanácskozást Gyergyó közművelődéséről. Borsos Géza megyei tanácsos szerint csak a civil szféra megerősödése, a kormányzat és a gazdasági szféra segítheti a kultúrát. A pályázati lehetőséget ki kell használni. Ezen a vidéken a kórusmozgalom áll a legbiztosabb lábakon. Gálné Kovács Irma a Szépteremtő kalákák miatti panaszait sem hallgatta el; Burján Gál Emil szobrászművész ítéletet mondott a helyi sajtóról. Parászka Géza a hagyományőrzésről, Lukács Mária a százéves gyergyói múzeumi mozgalomról, dr. Garda Dezső és Borzási Mária a népfőiskolák fontosságáról szólt. /Bajna György: Vitafórum a közművelődésről. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 22./2002. május 13.Máj. 14-én, rendkívüli ülésén dönt a gyergyószentmiklósi városi tanács arról, mi lesz a sorsa Burján Gál Emilnek, a Figura Stúdió-Színház volt díszlettervezőjének. A Szent Miklós-szobor alkotóját létszámcsökkentés miatt menesztették a színháztól. Pál Árpád polgármester áthidaló megoldásnak nevezte, hogy Burjánt őszig a Tarisznyás Márton Múzeum alkalmazná, szeptembertől pedig remélhetőleg a tanügyben találna állást. A polgármester belátta, hogy a díszlettervező a Figuránál nem maradhat tovább. A múzeum hajlandó lenne alkalmazni Burjánt, de csakis abban az esetben, ha a város az állást is létrehozza számára – fejtette ki Lukács Mária, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója. A Tarisznyás Márton Múzeum jelenleg öt alkalmazottal működik, holott a Művelődésügyi Minisztérium által megkövetelt normarendszer szerint 22 munkatársra lenne jogosult. A múzeum jelenleg két muzeográfusi és négy múzeumőri állásra nyújtott be kérést az önkormányzathoz. /Lukács János: Holnap döntenek. Muzeográfus lesz a díszlettervező? = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./2002. május 22.Lukács Mária, a gyergyószentmiklósi Tarsznyás Márton Múzeum igazgatója bejelentette, hogy versenyvizsgát hirdetnek az önkormányzat által létrehozott muzeográfusi állásra. Az új állást azt követően hozta létre az önkormányzat, hogy Burján Emilt, a Szent Miklós-szobor készítőjét menesztették a Figura Színháztól. A múzeum vezetője megjegyezte: csakis abban az esetben hajlandó versenyvizsga nélkül alkalmazni Burjánt, amennyiben erre vonatkozó írásos utasítást kapna a polgármestertől. /Gergely Edit: A múzeumigazgató versenyvizsgát akar. = Krónika (Kolozsvár), máj. 22./2002. december 11.Gyergyószentmiklóson a Tarisznyás Márton Múzeum, bár gazdag gyűjteménnyel rendelkezik, mégsem örvend akkora látogatottságnak, mint a csíki, székelyudvarhelyi vagy a székelykeresztúri múzeumok. Lukács Mária, a múzeum igazgatója leszögezte: az idelátogatókat jobban érdekli a Gyilkos tó környéke. Értékes anyaguk van: a gyergyói viseletet, Gyergyó erdő- és néprajza, a különböző mesterségeket bemutató tárlatok, a Karácsony János képtár, továbbá az Elekes Vencel-gyűjtemény. Szabadtéri részlegük az utóbbi években néhány értékes népi építészeti emlékkel bővült, így a Madaras-féle házzal, a Tászok-tetői kőtömbökkel, melyeken rovásírás-emlékek láthatók. /Kristó Tibor: Kisvárosi múzeumsors. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 11./2003. március 22.A Rákóczi-év első gyergyói rendezvényeként említette Lukács Mária, a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója a márc. 21-én megnyitott kiállítást. A múzeum II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a kuruc szabadságharc korát mutatja be. /Bajna György: Istennel a hazáért. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 22./2003. április 5.Dr. Jakab Gyula geológus értékes kőzetgyűjtemény tulajdonosa. Már sokszor megpróbálta közkinccsé tenni gyűjtésének eredményét. Több mint 20 éve a Bocsánczy-házban két szobát be is rendezhetett, hogy aztán költözhessen, mert a lakást Török István, a néptanács akkori alelnöke egy roma családnak utaltatta ki. A gyűjtemény egy része Csíkszeredába került - a megyei múzeum részlege volt a gyergyószentmiklósi múzeum is. Jakab Gyula kérésének legfőbb ellenzője a Tarisznyás Márton Múzeum /Gyergyószentmiklós/ igazgatója, Lukács Mária. Ő a már megkezdett, de lassan kiteljesedő néprajzi részleg végét látja e döntés után, s lehetetlennek tartja az együttműködést egy magán- és egy közösségi múzeum között. Jakab Gyula odaillő épületet épít, s elképzelései szerint a hozzá betérők egyúttal a város múzeumát is meglátogatják, illetve a városi múzeum látogatói hozzá is betérhetnek. Az igazgatónő aggodalmát nem osztották a tanácsosok, s ha valami közbe nem jön, párját ritkító kőzetmúzeum is növelheti a város hírnevét. /Bajna György: Magánmúzeum. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 5./2003. május 14.A Szabédi-napok záróakkordjaként került sor a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban arra a kerekasztal megbeszélésre, amelyen az erdélyi közgyűjtemények sorsáról tárgyaltak a résztvevők. Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke előadásában az állami és a magántulajdonban lévő közgyűjtemények fenntartásának és működtetésének legfontosabb kérdéseit taglalta. A Belső-Erdélyben és Partiumban lévő állami közgyűjteményeknél rendkívül kevés a magyar szakember. Székelyföldön sem jobb a helyzet. Ott kevés a minősített szakember. Közismert a torockói példa. A néprajzi múzeum megüresedett igazgatói állására kiírt versenyvizsgát - a helyi önkormányzat döntése alapján - nem a fiatal angol-magyar-néprajz szakos tanár, hanem az intézmény takarítónője nyerte meg. Az idők során felbecsülhetetlen értékek vesznek el. Tönkremennek az értékes régi bútorok, szőttesek, úri hímzések, műalkotások. Pozsony szerint a magángyűjtemények sorsa sem rendezett. Mind az egyesületi, mind a magánszemélyek tulajdonában lévő gyűjtemények javarésze nincs szakszerűen feldolgozva, nem megfelelő a tárgyak tárolása, restaurálása. A kolozsvári Szabédi-ház vezetője, Ábrahám Iza az 1996 óta EMKE-tulajdonban lévő gyűjtemény hosszú távú fejlesztési tervét ismertette. Lukács Mária, a gyergyószentmiklósi múzeum igazgatója a helyi hivatalos szervek nemtörődömségéről beszélt, amelynek következtében például a város legrégebbi, párszáz éves faházát egyszerűen felaprították, és elhasználták tűzifának. Pozitív példák is elhangzottak. Székelyhídon például az önkormányzat és az Illyés Közalapítvány támogatásával sikeresen működik Wilhelm Sándor halász-vadász múzeuma, Tötszegi Tekla pedig a mérai tájház eredményes és sokrétű tevékenységét ismertette. /Németh Júlia: Csomagolom csöndesen a ládám... Közösen a közgyűjteményekről. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Jakobovits Miklós festőművész előadásában kifejtette, hogy a Barabás Miklós Céh vezetését inkább mint muzeológus, mint az erdélyi magyar műkincsek ismerője vállalta el. Levelekkel s a cikkek egész sorával hívta fel a különböző felekezetek püspökeinek figyelmét, hogy a felekezetükhöz tartozó művészek életművére éberebben vigyázzanak, valamint az RMDSZ vezetőket, hogy ez a tevékenység az EMKE egyik legnyomatékosabb aktivitása lenne. Sehonnan nem jött válasz, s az elmúlt 13 év alatt a nagybányai, a kolozsvári művészeti remekművek nagyrésze külföldre került, élelmes műkereskedők, gyűjtők és történészek révén. Nagy Albert, Fülöp Antal Andor, Gy. Szabó Béla, Nagy Imre egységes múzeumát már nehéz lenne megszervezni a szétszóródás miatt. Pozitív példákat is felhozott: Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője és Szabó Árpád unitárius püspök sokat tett a Nagy Albert hagyatékért, Czirják Árpád kanonok a Szervátiusz, a Ferenczi házaspár és Gy. Szabó Béla életművéért. Létre kell hozni Kolozsváron azokat az emlékházakat, múzeumokat, ahol Mohy Sándor, Szolnay Sándor, Benczédi Sándor, Nagy Imre, Kós András, Nagy Albert alkotott. /Jakobovits Miklós: Gondolatok a képzőművészeti emlékszobákról emlékházakról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./2003. május 17.Máj. 12-én Lukács Mária, a Tarisznyás Márton Múzeum igazgatónője sajtótájékoztatót tartott Gyergyószentmiklóson annak kapcsán, hogy dr. Jakab Gyula geológus kérvényezte az önkormányzattól egy 250 négyzetméteres telek bérbe adását a múzeum udvarából, ahol magán ásvány- és kőzettani múzeumot létesíthet. Lukács Mária elmondta, hogy a Gyergyói-medencében a múzeum udvarán van az egyetlen szabadtéri néprajzi múzeum, ahol folyamatban van régi faházak felépítése; a tavaly már fölépítettek egy parasztházat, most újabb, az 1800-as évekből származó faházat vettek meg és bontottak le Szárhegyen, amit az idén építenek fel. A 250 négyzetméter bérbe adása elvenné a szabadtéri múzeumtól a teret - fejtette ki az igazgatónő. Lukács Mária fellebbezést nyújtott be a helyi tanácshoz. Az igazgatónő közölte, hogy az erdélyi magyar civil gyűjtemények 80%-a állami tulajdonban van, a székelyföldi múzeumok a helyi önkormányzatok hatáskörébe tartoznak, és ha az önkormányzatok ellehetetlenesítik a múzeumok helyzetét, fennáll a veszély, hogy a gyűjtemények a Keleti Kárpátok Múzeumába kerüljenek. /Gál Éva Emese: Lesz-e kőzettani múzeum? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 17./2003. május 26.Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./2003. október 20.A gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum igazgatója, Lukács Mária nyugdíjba vonul. Ketten pályáznak a tisztségre: Gál Éva Emese képzőművész, a Romániai Magyar Szó című napilap gyergyói tudósítója, valamint Zöld Kémenes Kinga muzeológus, a múzeum jelenlegi munkatársa. Zöld Kémenes Kinga muzeológus Kolozsváron végezte az egyetemet, majd Bukarestben kétéves szakmai továbbképzésen vett részt. /Gergely Edit: Két jelölt a múzeumigazgatói állásra. = Krónika (Kolozsvár), okt. 20./2013. november 3.Dicsértessék István pap népe!„Bármerre megy az alfalvi, lelke maradjon itthon, hogy legyen, ami visszahúzza” – javasolta Balázs József festőművész a templom nyolcszáz éves ünnepére összeseregletteknek. Négynapos rendezvénysorozatot szerveztek a gyergyóalfalviak a jubileumra, hazatértek az elszármazottak, a településen egykor szolgáló papok, illetve számos világi méltóság is tiszteletét tette az eseményen. Egyházi és kulturális rendezvények készítették elő a vasárnapi eseményt, amikor Jakubinyi György érsek újraáldotta a templomot, harangot szenteltek és emlékművet avattak. Ünnepre hangolódni Böjte Csaba ferences szerzetes az ünnepet megelőző három estén tartott missziós szentmisét, ahol nemcsak a hívek, a szónok is teret engedett érzéseinek, nevetések mellett a könnyek is peregtek. Csaba testvér a szép szó erejéről beszélt, a tisztességes munka fontosságáról, hisz Jézus sem segélyből élt, valamint az otthonról, mondván: ha van egy kicsi ház és abban egy család a szülőföldön, akkor az embernek mindene megvan. Ha ez nincs, semmije sincs. Bíró János Antal atya, Erdély legidősebb római katolikus papja a fiatalsághoz szólt, biztatva, igényeljék a magyar állampolgárságot, hisz ő is, bár Trianon előtt született, és nem lett volna rá szükség, minap letette az esküt. A gyermekáldás elfogadására biztatta a családokat, mert akkor szép a fészek, ha madárfiak is vannak benne, majd kijelentette: számára a legnagyobb öröm tele templomot látni: “Megöregedtem, távozom ebből a világból, de tudom, életem nem volt hiába”. Képzőművészet Alfalvi képzőművészek tárlatát nyitották meg az iskola dísztermében, valamint a Vadárvácska táborban készült alkotásokat bocsátották árverésre, hogy méltó emléket állítsanak a Sövér Elek Alapítvány szintén most ünnepelt huszadik születésnapjára, legyen egy kis anyagi pótlék a 800 év Isten kezében művészalbum megjelentetéséhez. Tíz alkotás szerepelt az aukción, melyek kikiáltási árát a megállapított érték feleként határozták meg. A Vadárvácska tábor megálmodója és házigazdája, Gál Mihály elmondta, az árverést követően csupán egy kép maradt a Sövér Elek Alapítványnak, egyet pedig az alfalvi önkormányzatnak ajándékoztak. Nyolcnak került gazdája, ebből ötöt Lázár Imre, a templom legújabb harangjának adományozója vásárolt meg. Volt kép, mely 830 lejért kelt el, a legkisebb kifizetett összeg is 600 lej volt. A bevételt a képzőművészeti album megjelentetésére fordítják, ebből és az adományozók összepótolásából a költségek hatvan százaléka biztosított – tudtuk meg. Hasonló aukció tízévenként szokott lenni az alapítványnál, a bevételt mindig nemes, jótékonysági célra fordítják, így tíz évvel ezelőtt a Küsmödi-ház megvásárlásához pótoltak hozzá. A 800 év Isten kezében album, mely 90 oldalas és 32 művész 75 alkotását foglalja magába, Alfalu több üzletében is kapható, illetve Gál Mihálynál is igényelhető 30 lejért. Könyvbemutatók A jövőnek biztosította az emlékezés lehetőségét Fülöp Sándor és Baricz Lajos is, akik ketten három kötetet tettek le az asztalra ezen ünnep alkalmával. Az őrállóink című közös kötet – amint a méltató, Lukács Mária elmondta – egy felmérhetetlenül hosszú, de hiánypótló munka eredményeként Alfalu eddigi papjait veszi sorba István paptól kezdve Adorján Imre jelenlegi plébánosig, aki így üzen az alfalviaknak: „Fogjuk meg egymás kezét, és vigyázzunk egymásra!” Fülöp Sándor elmondta: „Azokról a jó papokról írtunk, akik megtanították ezt a népet imádkozni”, Baricz Lajos római katolikus lelkipásztor, Borzont szülötte pedig a kötet értékét abban is látja, hogy így még inkább nyoma marad a templom nyolcszáz éves múltjának. Szintén a nyolc évszázadot bizonyítja az ősi templom című kiadvány, melyet Fülöp Sándor, Alfalu díszpolgára állított össze a hitélet és Istenháza értékeinek rögzítésével. A hármas könyvbemutatón ismertették Baricz Lajos Hol van a mennyország? című kötetét is, melyben az írások helye a profán és szent közötti hídon van, hétköznapokat mutat be az ünnep szemüvegén át – amint Ferencz Attila méltatta. Búcsús mise és harangszentelés Szent Simon és Júdás, valamint Szent Margit tiszteletére szentelték az alfalvi templomot, e szentek életét ismertette Jakubinyi György érsek, aki prédikációjában az anyaszentegyházat Krisztus varratlan köntöséhez hasonlította, egy akolhoz, ahol sajnos több nyáj és több pásztor is van. „Kilépnék, ha nem hinném, hogy Krisztus egyháza a katolikus egyház” – fogalmazott az apostoli helytartó, a széthúzás ellen emelve szavát, hangsúlyozva, hogy a katolikus szó nem jelet mást, minthogy mindenkinek való, mindannyian együtt lehetünk itt. Ő kongatta meg először a székelyudvarhelyi Lázár Imre és családja által a 800 éves templomnak adományozott harangot is. A harangöntő kisebb csengettyűket is hozott ezen alkalomra, ezzel ajándékozták meg azokat, akik oroszlánrészt vállaltak a jubileumi ünnepség megszervezésében. Emlékállítás a jövőnek Sok ember összefogása révén született meg az az emlékmű is, melyet a vasárnapi szentmise után szenteltek fel, Kiss Levente alkotása, melynek kivitelezését segítette Jakab Gyula vállalkozása, tanítványa, a szintén alfalvi Székely József pedig hajnaltól sötétedésig dolgozott a travertin megmunkálásán. Kő és bronz ötvözete az emlékmű, mely akárcsak a föld és fém találkozásakor, csodát idéz elő: teremtést, új élet születését, diadalt, mely az éggel köti össze az alfalvi földet – méltatta Balázs József az alkotást, az alkotóról, Kiss Leventéről pedig elmondta, az alfalvi Kiss Elek András-féle családból származik, nemsokára a község díszpolgáraként tisztelhetik. Világi elöljárók helyezték el koszorúikat az emlékmű talapzatán, és elhangzott az üzenet is a fiatalságnak: vigyázzanak az emlékműre, százévente újabbakat állítsanak, hogy mindenki, aki itt jár, megbizonyosodjon: ez a föld székely volt, és az is marad Balázs Katalin Székelyhon.ro 2016. október 6.Lukács Mária(1934 – 2016) Mindjárt az elején sietek pontosítani: ez az írás visszaemlékezés, nem nekrológ. Visszaemlékezés egy nagy művésznőre, a kolozsvári Magyar Opera egyik emblematikus alakjára, aki a maga idejében a közönség kedvence volt: ő volt A BALERINA. Egyik kritikusa Terpszikhoré papnőjének nevezte, és úgy értékelte, hogy „A Magyar Opera történetét beragyogja Lukács Mária táncművészete. Minden szerepében arra törekedett, hogy maradéktalanul valósítsa meg a műfaj legfőbb követelményét és célját: az ábrázolás tökéletességét. Mindig a cselekményhez hozzánőve alkalmazkodott ahhoz, amit alakított. Tette azt annál szívesebben, mert számára az átlényegülés, a megformálandó hősökkel való azonosulás olyan munka volt, ami egyszersmind maradandó élményt is jelentett.” Mikor pedig végleg lelépett a világot jelentő deszkákról, vele egy korszak zárult le az opera történetében. Valóban, élete a színpad volt, életcélja pedig megfelelni a saját maga támasztotta elvárásoknak, amelyekkel táncművészetét szolgálta. Saját szavait idézve: „Számomra a balett maga az élet. Vallom másokkal együtt: a művészetet szeretem magamban, és nem magamat a művészetben. A szépre és a jóra nevelés nagyon fontos eszközének tekintem a balettet, kiváltképp húszadik századi művészetnek, már csak tömörsége miatt is. A balett-táncos oldalnyi írott szöveget képes elmondani egyetlen pillanat alatt, mozdulattal, arcjátékkal. A tánc nem robot akkor, ha érzem a közönség együttvibrálását az általam életre keltett hőssel, s tudom a nézőnek holnap jobb napja lesz, kellemesebben érzi majd magát s ehhez a csodához én is hozzájárultam. Különben nem akarom tudni, hogy nehéz fizikai munka a tánc, hogy a néző se gondolhasson arra, és mindent, amit lát, természetesnek tekintsen. A közönség ragaszkodása jelenti számomra a legnagyobb segítséget. A taps olyan, mintha doppingszert szednék, – úgy érzem, szárnyakat kapok tőle a színpadon. Számomra a közönség tapsa – életszükséglet.” Laskay Adrienne Szabadság (Kolozsvár) 2017. december 1.Szobor is őrzi Tarisznyás Márton múzeumigazgató emlékét Gyergyószentmiklóson90. életévét töltötte volna be szerdán, november 29-én Tarisznyás Márton. Az évfordulón a tudósnak szobrot avattak az ő nevét viselő gyergyószentmiklósi múzeum udvarán. A tiszteletadás néprajzi konferenciával és könyvbemutatóval folytatódott. Szimbolikus jelleggel a múzeum egykori vezetőjét, Tarisznyás Mártont a mai utód, Csergő Tibor méltatta, és két korábbi múzeumigazgató, Lukács Mária és Kovács Domokos leplezték le a mellszobrát. Mindkét korábbi igazgatónak is sokat köszönhet a mai intézmény – hangzott el – hiszen a 60-as években Kovács Domokos és Tarisznyás kollégákként dolgoztak azon, hogy az 1952-ben alapított gyergyószentmiklósi múzeumot olyanná építsék, gazdagítsák kultúra és tudomány nevében, hogy egyre több értéket tudjon bemutatni a közösségnek, a vendégeknek. Úgymond ketten voltak a múzeumalapítók, Tarisznyás Márton a tudomány terén dolgozva, Kovács Domokos pedig a vezetés, irányítás terén járult ehhez hozzá – hangzott el. Lukács Máriának pedig – aki 1994 és 2004 között vezette az intézményt – azt köszönheti a múzeum, hogy önállóságát visszakapta, nem csak egy alegysége egy megyei központnak, és az ő érdeme az is, hogy a múzeum Tarisznyás Márton nevét vette fel. Ő volt a város tudósa A szoboravatón Csergő Tibor múzeumigazgató foglalta össze néhai elődje életpályáját, tevékenységét. Elhangzott, többszörösen nehéz volt számára a tudományos kutatómunkát folytatni, amire életét tette fel, hiszen kisvárosban (Budapesthez, Bukaresthez vagy akár Kolozsvárhoz képest periférián) kellett ezt végezze, levéltáraktól távol, de hiányzott itt egy olyan értelmiségi réteg is, ami a nagy egyetemi központok velejárója, és amely inspiráló a tudós ember számára. Mégis, ilyen körülmények közt, betegesen is ő volt a második világháború utáni korszak Gyergyószentmiklósában a tudomány úttörője. Ő volt az egyedüli személy, akire tudósként tekinthetett a közösség. Neki köszönhető, hogy Gyergyó néprajzi, történeti értékeit megismertette, bekapcsolta az erdélyi és országos körforgásba. A város építészeti öröksége is sokat köszönhet neki. Amikor az 1950-es években országosan összeállították a műemlékek listáját, a városban ő volt az, aki ezeket felleltározta, és amelyek neki köszönhetően kapták meg a műemlék minősítést. Lényegében ma is a Tarisznyás-lista a gyergyószentmiklósi műemlékek listája. Munkájának alaposságát, minőségét jelzi, hogy a későbbi évtizedekben alig változott ez a lajstrom, 1989 után, 27 év alatt csak egy épület, a zsinagóga került még fel a listára. Köztérre helyeznék át A szerdán leleplezett büszt a magyarországi, dombóvári Varga Gábor keramikus művész pirogránitból készült alkotása. Az adományozója pedig gyergyószentmiklósi születésű, Dombóváron élő orvos, Nagy Miklós. Varga Gábornak ez már a harmadik Gyergyószentmiklóson látható alkotása, a Virág negyedi parkban található Orbán Balázs szobor és a Salamon Ernő Gimnázium homlokzatán látható angyalos magyar címer után. Csergő Tibor javasolta, hogy idővel a Tarisznyás-szobor is kerüljön ki a város egy másik, forgalmasabb pontjára, ahol többen láthatnák, mint a múzeum udvarán. Gergely Imre / Székelyhon.ro 2017. december 4.Szobrot állítottak a névadónakSzületésének 90. évfordulóján, az intézmény udvarán leplezték le a gyergyószentmiklósi múzeum névadója, Tarisznyás Márton mellszobrát. A múlt szerdai ünnepi eseményen a múzeum korábbi igazgatói is jelen voltak, a szoboravatót követően pedig néprajzi konferenciára és kiadványbemutatóra várták az érdeklődőket. A gyergyószentmiklósi múzeum két korábbi igazgatója, Lukács Mária és Kovács Domokos leplezte le Tarisznyás Márton mellszobrát, amely Varga Gábor a dombóvári képzőművész munkáját dicséri, adományozója pedig a gyergyószentmiklósi születésű, szintén Dombóváron élő Nagy Miklós. Csergő Tibor jelenlegi múzeumigazgató kiemelte, nem ez Varga Gábor első alkotása, amelyet Gyergyószentmiklóson láthatunk, hisz a Virág negyedben lévő Orbán Balázs-mellszobor, valamint a Salamon Ernő Gimnázium homlokzatán található angyalos címer is az ő munkája. Az intézményvezető hosszasan méltatta a múzeum névadóját, mindeközben pedig a két korábbi igazgató munkájának jelentőségét emelte ki. Rámutatott, Kovács Domokos és Tarisznyás Márton annak idején kollégaként dolgoztak, később pedig Lukács Máriának köszönhette a múzeum, hogy visszakapta önállóságát, és felvette Tarisznyás nevét. – Tarisznyás elsősorban a legjobb tudományos kutatója volt a vidéknek, és neki köszönhető, hogy a második világháború utáni időszakban Gyergyó értékeit bekapcsolta az erdélyi és az ország tudományos körforgásába – fogalmazott méltatásában Csergő Tibor, megjegyezve, Tarisznyás úttörőnek számított, azonban nem volt könnyű akkoriban tudósembernek lenni és kutatómunkát végezni Gyergyószentmiklóson, hiszen hiányzott az értelmiségi réteg, „gyakorlatilag Tarisznyásig a gyergyói ember nem látott tudóst”. Hozzátette, ennek ellenére nagyszerű munkát végzett, amit többek között az is bizonyít, hogy annak idején ő leltározta fel a város műemlékeit, a lista azóta pedig alig változott. A szoboravató végén az igazgató megjegyezte, remélik, hogy előbb-utóbb valamelyik gyergyószentmiklósi közteret ékesítheti az alkotás. A szobor leleplezését követően – a Tarisznyás Márton Múzeum és a Kriza János Néprajzi Társaság szervezésében – kétnapos néprajzi konferenciát nyitottak meg, ahol az itthoni szakemberek mellett Erdély különböző településeiről és Budapestről érkezett kutatók tartottak több témakörben előadásokat. A megyei önkormányzat által támogatott konferencián a múzeum legújabb kiadványát is bemutatták: a Gyergyói viseletek a Tarisznyás Márton Múzeum gyűjteményében című kiadványt Borsos Gyöngyi, Szőcs Levente, valamint Abrudbányai-Győri Tamás néprajzkutatók állították össze, megjelenése pedig a Bethlen Gábor Alap és a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával valósulhatott meg. Kertész László / Hargita Népe (Csíkszereda) lapozás: 1-20
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
